Hatékony kommunikáció gyermekünkkel - Hogy ne a falhoz beszéljünk

A kisgyerekek néha igencsak komplikáltak. Még ha a legjobb szülőként is viselkedünk, néha akkor is reménytelennek és kilátástalannak tűnhet a helyzet, amikor megpróbálunk velük szót érteni. Mi szeretnénk azonban most ezeket a nehéz helyzeteket megkönnyíteni, így összegyűjtöttünk néhány olyan egyszerű tippet és trükköt, amely megkönnyíti a kommunikációt a gyerekekkel.

Legyél hozzá közel

Ugye ismerős a szituáció, amikor az egyik szobából érdekes módon nem terjed a hang a gyerek felé, hiába szólítjuk vagy kérünk tőle valamit. Tény, hogy a kisgyerekek képesek teljesen kizárni a külvilágot, amikor játszanak (és akkor is, ha nem :) ) Ahelyett, hogy egyre inkább felemeljük a hangunkat menjünk inkább oda hozzájuk, így kevesebb esély van rá, hogy figyelmen kívül hagyja mondanivalónkat.

Nézz a szemébe

Fontos, hogy ha gyermekünkhöz beszélünk, akkor az ő magassági szintjéhez igazodjunk. Ezt könnyedén megtehetjük ülve, letérdelve vagy guggolva is - miközben végig tartjuk vele a szemkontaktust.

Érj hozzá

Ha a gyermek úgy tekint rád, mint a szülő, akiben bízhat, vagy egy megszokott gondviselő, akkor egy gyengéd érintés a vállán vagy kezén a beszélgetés előtt vagy közben segíthet kapcsolódni egymáshoz.

Maradj nyugodt

Ahhoz, hogy gyermekünk is nyugodtan, figyelmesen és tisztelettel beszéljen hozzánk, ahhoz elsődleges, hogy mi is ezt a magatartást képviseljük. Akár nyugodt, akár pedig hangos a gyermekünk egy megszokott hang segít majd, hogy biztonságban érezzék magukat, ezáltal egyszerűbb lesz velük együtt működni.

Egyszerű, rövid mondatok

A kisgyerekek egyszerűbben megértik a rövid, egyszerű állításokat, mint a hosszú összetett mondatokat, túl sok kitéréssel és opcióval. Egyszerűbb például csak annyit mondani, hogy "Vegyétek fel most a cipőtöket és szálljatok be a kocsiba", ahelyett, hogy "Ha nem vagyunk 5 perc múlva az autóban akkor elkésünk a buliból és nem érünk oda a játékokra". A gyerekek nem mini-felnőttek, ne kezeljük őket úgy! A nagyobb hatékonyság érdekében törekedjünk az egyszerűségre, és az egyértelműen közölt kérésekre.

Zárd ki az érzelmeket

Persze fontos, hogy a felnőttek is kifejezzék az érzéseiket a gyermekeik felé, de manipulatív célból használni hatástalan és tiszteletlen is. A kiabálás, a szarkazmus, az üres fenyegetések csorbát fognak ejteni a köztetek lévő kapcsolatban. A drámai vagy manipulatív eszközök helyett inkább fektessünk le tiszta szabályokat, és ezeket következetesen hajtsuk be.

Kínálj fel lehetőségeket

Ez egy aduász technika, amikor a gyerekek éppen a dac-korszakukat élik. Amikor úgy érzik, hogy van beleszólási joguk a történésekbe, kevesebb eséllyel fognak a felnőttekkel civakodni minden apróságon. Az olyan egyszerű döntések is, mint például:

"Kanállal vagy villával szeretnél enni?"

"A piros vagy a fehér pólót szeretnéd felvenni?"

"Inkább most eszed meg a pirítóst, vagy kutyasétáltatás után?"

Mi felnőttek olyan alternatívák között adunk választási lehetőséget, amelyek így is úgyis azt szolgálják, hogy jól menjen az adott napi rutin, a gyerekek pedig úgy érezhetik, hogy van beleszólásuk a körülöttük zajló dolgok felett.

Mondd el neked, mit tehetnek

Azt nagyon egyszerű közölni a gyerekekkel, hogy mi az, amit nem tehetnek meg, viszont sokkal hatékonyabb ha azt mondjuk, hogy mi az amit elvárunk tőlük. Például ne azt mondjuk, hogy:

"Ne húzd meg a kutyaszőrét", hanem inkább "Kérlek finoman simogasd meg a kutyát"

"Ne dobáld az ennivalót a földre" helyett "Próbáljuk meg az ételt a tányérunkban tartani"

"Ne hagyd a játékokat a földön" helyett "Kérlek pakold vissza a játékokat a dobozba"

A gyerekek sokkal hajlamosabbak olyan felszólításokra reagálni, amelyek pozitív hangvételűek, mint sem olyanokra, ami arra emlékezteti őket, hogy valamit már megint nem csinálhatnak meg.

"Igen"

Próbáljuk meg őket arra tanítani, hogy ha értették mi a kérés, akkor arra egy egyszerű "Igen, anya" vagy "Rendben" válasszal reagálnak, hogy meggyőződjünk róla, hogy valóban hallották a mondanivalónkat.

A legfontosabb, hogy mi magunk is igyekezzünk úgy viselkedni, ahogy a gyermekünktől elvárjuk, hiszen mi magunk vagyunk számukra az első számú minta és követendő példa.