Minket még bátran leengedtek szüleink a közeli játszótérre, az utcára játszani, elmehettünk egyedül az iskolába, elég volt sötétedésre hazaérni - és erre úgy emlékszünk vissza, hogy ez volt az igazi gyerekkor. Saját gyerekeinkkel azonban már nem tudunk ilyen megengedőek lenni, hiszen azt mondogatjuk ma már más világot élünk. Való igaz, hogy megváltoztak a körülmények, körültekintőbbnek kell lennünk, de vajon nem lépünk át egy bizonyos határt? Nem kontrolláljuk őket túlságosan, nem szólunk bele az életükbe a kelleténél jobban? 

Persze néha mi is belecsúszunk abba a hibába, hogy  túlféltő és túlaggódó szülőként viselkedünk, azonban ez egy bizonyos határon túl már  helikopter-szülőség.

Mi jellemzi őket? - A szorongás. A gyermekeik boldogságáról, biztonságáról, képességeikről... Az idejük túl nagy részét töltik azzal, hogy aggódnak minden szülőséggel kapcsolatos lépésükön. Mindig a lehető legrosszabbat képzelik el, és ezeket a félelmeket beültetik gyermekeik fejébe is.

Biztosan jól van a gyerek? Nem lehet, hogy túl agresszív, túl csendes, túl alacsony, túl hangos? Nincs véletlen önbizalom hiánya? Áh, nem kezd olyan lenni a bátyám, aki végül semmire sem vitte? Talán a lányomnak több figyelemre lenne szüksége, mert én azt nem kaptam meg gyerekkoromban?

De álljunk meg egy percre. Senki nem akarja szándékosan "elrontani" a gyerekét. Sajnos azonban az állandó aggódás is elég káros ahhoz, hogy gyermekünk gyerekkorát megkeserítsük.

Elég frusztráló a gondolat, ugye?

Mi csak jót akarunk, miközben pont az állandó szorongásunk sodorja a gyermeket azokba a szituációkba, amelyeket mindennél jobban igyekeztünk elkerülni. Ha valaminek a negatív kimenetelét feltételezzük, akkor a gyermek fülébe is bogarat ültetünk, és ő is hasonlóképpen kezd gondolkozni magáról, hiszen ha "a szüleim aggódnak, akkor valószínűleg jogosan teszik ezt, és van is min aggódniuk velem kapcsolatban"

Ez pedig szépen lassan elkezdi rombolni az önbizalmukat, és bátortalanná, bizonytalanná teszi őket.

De mit tehetünk, hogy helikopter-szülőségünk ne érje zuhanó-repülésként a gyermekünk személyiségét? Lássuk!

1. Ne lebegj állandóan a gyermek felett

- Ne kösd be az 5 éves gyermeked cipőjét, ne öltöztesd fel ha már ő is képes rá. Kerüld el azt, hogy a túlgondoskodásod megakadályozza abban, hogy megtanulja azokat a dolgokat, amelyek az önálló élet elkezdéséhez kellenek, vagy ahhoz, hogy a korosztályának megfelelő képességekkel rendelkezzen.

- Ne mi legyünk azok a szülők, akik állandóan hívogatják a tanárokat, vagy azok, akik minden kérdését automatikusan megválaszoljuk anélkül, hogy hagynánk őt gondolkozni.

- Ha egy döntésén hezitál, akkor ne ugorjunk, és oldjuk meg helyette rögtön - hagyjuk, hogy meghozza a saját döntését.

- Engedjük meg, hogy néha a kényelmetlen helyzeteket, és kisebb fájdalmakat is megélje - hiszen az élet része az is, hogy ilyen tapasztalatokat gyűjtsön.

2. Ne terheld a saját aggódásoddal a gyermekedet

Azon agyalsz reggel délben este, hogy milyen baj érheti gyerekedet? Próbáld meg ezt abbahagyni! 

"Mi lesz ha felnőttként nem ér majd el semmit? "Csak csendes, vagy önbizalom hiánya van? "Jól van? De biztosan jól?" "Ez nehéznek tűnik, biztosan meg tudja csinálni egyedül is?"

Ne keressük állandóan azokat a helyzeteket, hogy bebizonyítsuk magunknak azt, hogy a negatív gondolatainknak tényleg van alapja.

3. Ne körülötte forogjon a világ

Ne a gyermektől próbáljuk az érzelmi-szükségletünket pótolni. Ha állandóan a nyomában vagy és mindent megcsinálsz helyette, nagyon nehéz dolga lesz, hogy egyedül is érvényesüljön a világban.

Szintén nagyon káros, ha hagyjuk, hogy az ő eredményei határozzák meg a mi önbecsülésünket. (pl.: attól mert hármast kapott az egyik dolgozatára, az nem téged határoz meg szülőként, nem a te kudarcod)

4. Ne skatulyázd be

Negatívan (de pozitívan sem) éri meg a gyermekedet beskatulyázni, hiszen ez egy olyan önbeteljesítő-jóslat lehet, vagy olyan terület, amely valójában egyáltalán nem is ő. Ne emlékeztessük rá, hogy ő a családban a szép, a lusta, a vicces, vagy az, aki pont olyan, mint az apja. Kerüljük azokat a kifejezéseket, hogy "Te soha..." "Te mindig".

Engedjük meg számára, hogy ő döntse el, ki akar lenni - de ezt sem te, sem ő nem tudhatja még ebben a korban. Hagyd, hogy kipróbálja magát több szerepben is.

A szavaknak óriási ereje van, felelősséggel használd őket.

5. Ne vedd magadra, ha nem ért veled egyet valamiben

Ha állandóan próbálsz a gyermekedre hatással lenni, akkor a saját gondolataidat és meggyőződéseit szinte már nem is fogja hallani. Még ha sok mindenben másképpen is gondolkoztok, ne vitázz vele - inkább kérd meg, hogy fejtse ki jobban a véleményét, használjon érveket. Ne nyomd el, ha más ötletei vagy véleménye van, mint amilyet te szeretnél tőle hallani, és ne erőltesd, hogy mindig tiéd legyen az utolsó szó. És végül de nem utolsó sorban, ne vedd magadra, ha más utat szeretne bejárni az életben, mint amit te elképzeltél neki.

6. Ne fókuszálj még jobban a gyerekedre csak azért, hogy a saját problémáiddal ne kelljen szembe nézned

Ez talán az egyik legnehezebb feladat lehet szülőként. Még ha úgyis tűnik, hogy a gyermeked életét egyszerűbb igazgatni, mint a sajátodat, akkor se kezdd el kizárni a te személyes problémáidat.

Mi a tanulság? Engedd a gyerekednek, hogy megtapasztalja azt, hogy a cselekedetei következményeket vonnak maguk után. Engedd el az állandó szülői pánikolást, és igyekezz belátni azt, hogy nem kontrollálhatsz mindent, amit csinálnak - te csak reagálhatsz arra, ahogyan ők viselkednek. Ismerd meg az erősségeiket és gyengeségeiket. Elkerülheted a helikopter-szülőséget úgy, hogy ha dolgozol rajta, hogy erős kapcsolatot alakíts ki gyermekeiddel, és megismered őket úgy, amilyenek valójában.

Hagyd, hogy hibázzanak, hogy levonják a saját következtetéseiket, hogy megoldják a problémáikat. Így szépen lassan le tudsz szokni róla, hogy állandóan monitorozd őket, és megcsinálj mindent helyettük. Hidd el, neked is sokkal jobb lesz ha kevesebbet szorongsz és aggódsz, hiszen így a mindennapjaid nyugodtabban és békésebben fognak telni, és így ténylegesen biztosíthatod azt a gyermekkort, amit eddig a túlzott féltéssel próbáltál elérni.