Ugrás a tartalomhoz
Önző gyerekek:
Mit tehet ilyenkor a szülő?
A kicsik ovis korukban óriási fejlődésen mennek keresztül. Egyre többször és egyre többet cselekednek tudatosan. Kezdik kiismerni, hogy egyes cselekedeteiknek mik a következményei, mikor mit kell tenniük ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak.
Ennek a folyamatnak természetes velejárója az önzőség, éppen ezért fontos szülőként megérteni ennek jeleit, hogy megfelelőképpen tudj reagálni rájuk!
Cikkünkben most ebben nyújtunk neked segítséget!
Én vagyok a főnök!!
Szülőként ismerős lehet, amikor gyermekünk annyira ragaszkodik a játékaihoz, hogy a világért sem hajlandó osztozkodni rajtuk másokkal. A kicsiben kialakulóban lévő önzőség együtt jár a gondolattal: Mindennek úgy kell lennie, ahogy én akarom és mindenkinek az én kívánságaimat kell lesnie! Ez természetesen nem tudatosan és nem is ebben a formában fogalmazódik meg a gyerekekben, de a rendszeres hisztik mögött, sokszor ez az attitűd áll.
Az önzőség lelki háttere
Az önzőség kialakulását számos tényező befolyásolja, ilyen például a kicsi környezete, a családi dinamika és a saját személyisége is. Így a háttér egyénenként eltérő lehet, azonban általánosságba véve a leggyakoribb okok a következők:
Természetes fejlődési szakasz: Az kisgyerekek ebben a korban még nem minden esetben rendelkeznek fejlett empátiával és szociális érzékenységgel. Ez idővel, fejlődésük előrehaladtával változik: ahogy egyre jobban megértik önmagukat, és saját igényeiket, úgy fogják majd mások érzéseit és igényeit is jobban átlátni.
Nevelési stílus: Sokszor a túlzott kényeztetés az, ami azt tanítja a kicsinek, hogy neki kitüntetett szerepe van, a többiekhez képest.
Családi dinamika: A testvérek közötti rivalizálás vagy a diszfunkcionális családi dinamika, (például a kellő figyelem hiánya vagy a családi szerepek felborulása) is állhat a háttérben.
Egyéni temperamentum: Egyszerűen bizonyos gyermekek hajlamosabbak lehetnek az önzőségre, mint mások, ez azonban a megfelelő neveléssel javítható.
Fontos az önzőség a fejlődésben!
A kicsi ennek a folyamatnak a részeként fokozatosan sajátítja el az önállóságot és az önálló gondolkodásmódot. Ez az időszak lehetőséget ad számukra, hogy megtanulják kifejezni saját igényeiket és vágyaikat, és hogy hogyan kell mások és saját igényeik között egyensúlyt teremteni. Ez alapvető fontosságú az önálló és magabiztos felnőtté váláshoz, a szociális készségek fejlődéséhez, és az egészséges kapcsolatok kialakításához.
Így kezeld szülőként!
Legyél következetes!
Fogalmazd meg világosan az elvárásaidat, melyeket következetesen mindig ugyanúgy várj el. Ha a kicsi nem hajlandó megosztani valamit, ne add meg neki egyből, amit akar. Ehelyett magyarázd el neki, hogy miért kell megosztania, és adj neki lehetőséget arra, hogy megváltoztassa a viselkedését.
Tanítsd meg a megosztás értékét!
Beszélgess vele az osztozkodás fontosságáról és előnyeiről! Magyarázd el neki, hogy a megosztás boldoggá teszi a másikat, és erősíti a barátságokat. Jó technika még a történetmesélés: Olvass neki olyan meséket, melyek a megosztás fontosságáról és élményéről szólnak, ilyen mese lehet például A három kismalac is.
Dicsérd meg a jó viselkedést!
Erősítsd meg, amikor önzetlenül viselkedik, hogy megerősítsd benne a helyes magatartást! Fontos még, hogy kerüld az összehasonlítást. Mint a legtöbb magatartásbeli probléma esetében itt is csak frusztrációhoz és féltékenységhez vezethet.
Ami pedig a legfontosabb: Az önzőség leküzdéséhez időre és türelemre van szükség. Légy türelmes, és ne add fel, ha gyermeked nem változik azonnal.
Kapcsolódó termékek
Olvasd el további blogcikkeinket is!
